Egyházak

A vallási élet középpontja századok viharain át az az egyszerű templom volt, amely kiemelkedik a falu apró házai felett. Szent Márton tóti egyházát már 1272-ben említik okleveleink. Ez a templom a mai helyén állt, hiszen az itt felszínre kerülő csontok középkori temetőre vallanak. A XV. század végén János a gyertyavivő, a tóti plébánia templom Mária oltárának örökös káplánja előléptetésért folyamodik Rómába. Ez bizonyítja, hogy a tóti plébánia templom jelentősebb egyház lehetett, ahol a Mária oltárhoz is olyan jövedelem kapcsolódott, ami egy külön pap megélhetését biztosította. A török hódítás időszakában a tóti középkori templom elpusztult. Csak a török kiűzése után, a XVIII. században kel életre újra a plébánia s épül újjá 1714-ben. Templomunk az 1745-ben Biró Márton feljegyzései alapján a következő képpen nézhetett ki: Kórus, szószék, sekrestye és padok találhatóak az épületben, de orgona nem. Szentélye boltozott, a hajó gerendás mennyezetű, tetőzetét fazsindely fedi. Torony nincs, így a harangok csupán fából készült haranglábakon függnek. Fenntartását részben a templom vagyonából, részben a hívek adakozásából fedezik. A templom körül helyezkedik el a temető. 1765-ben a püspök parancsára a hívek elhatározták, hogy templomukat nagyobbra építik. Minden segítség nélkül, csupán a maguk lelkes buzgóságából kifolyólag összeadták a pénzt, és 6-7 kőművessel megvalósították tervüket 7 év leforgás alatt. 1803-ban a templom tornya villámcsapás által ledőlt és több, mint 10 év múlva javították meg. A későbbi évtizedekben többször történt kisebb-nagyobb tatarozás az épületen, amire rendszerint a templomföldek jövedelme nyújtott fedezetet. 1940-ben kapott alapos felújítást. Ekkor több elavult berendezési tárgyat eltávolítottak. A szentélyzáródás ferde félkörét falazással próbálták szimmetrikusabbá tenni és ennek megfelelően új elhelyezést nyert az oltárkép is. A templom belső festésére csak 1946-ban került sor. Ifj. Biró Imre és Jenő festők és vállalkozók voltak. A magyar szenteket festették a hajó boltozatára. A szentélyben a négy evangélista kapott helyet. 1967-ben a tetőszerkezetet felújították. 1970-ben négy színnel festették át az épület belsejét.

A XVIII. Század művészetére jellemző fényt vetnek az egyszerű falusi templomok belső berendezési tárgyai, képei, szobrai, bútorai. Helyénvalónak látjuk tehát, hogy ismertessük az ezekről összegyűjtött adatokat.

A 1765-ben két oltárról tesznek említést. A főoltár kettős elrendezésű. Az első „emeleten” a Szent Család festett képe látható, kétoldalt egy-egy durván színezett angyallal. A második „emeleten” Szent Márton képe foglal helyet egyszerű festésű oszlopok és cirádák között. Két oldalt Szent Péter és Pál eléggé kezdetleges szobrai láthatók. Az oltár közepén egyszerű szentségház van. Mellette hat fa gyertyatartó. A mellékoltár Mária látogatásának emlékékére van szentelve. Alsó részén a Szűz Anya és Szent Erzsébet festetlen szobra látható. Felső részén pedig Mária van a Kisdeddel. Jobbról Keresztelő Szt. János, balról Nepumoki Szt. János szobra. Az 1778-ban 3 oltárról tesznek említést. A harmadik, Szt. Márton tiszteletére lett állítva, amelyen nyolc aranyozott gyertyatartót helyeztek el. 1851-ben hozzáláttak a templom belső berendezésének megújításához. A faoltárt lebontották és helyébe kőoltárt állítottak.

Az 1778-as feljegyzésekben említik először az orgonát. 1816-ban a kórusról pontos leírást készítettek. Középső részén az orgona számára faoszlopokon nyugvó, kiugró erkély található. A hangszer hat szólamú. Amikor a villám megrongálta a tornyot (1803), az orgonát a szentélybe helyezték át. 1911-ben teljesen új, pneumatikus (légtartalmú) orgonát szereltek be, amelyet 1970-ben elektromos meghajtású fúvóval láttak el.

Az 1816-os feljegyzések szerint a templom hajójában van az evangélium oldalon a falhoz erősítve, majd rá egy évre, a leckeoldalra helyezték át. Ezt 1940-ben a belső restaurálás alkalmával eltávolítják és helyébe tölgyfából készült szószéket tesznek.

Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek kezdettől fogva beszámolnak a templomi padokról, a keresztkútról, a gyóntatószékről és a szentsírról. Ezeknek helye és formája többször változott.

Bár a templom hosszú ideig torony nélkül állott, harangokról már 1745-ben tesznek említést. Ekkor fából készített haranglábon függ az egyetlen harang, amely 35 kg súlyú. 1755-ben már kettőről esik szó. A nagyobbik 2 mázsás, a kisebbik 1 mázsás. Ez utóbbi a hívek adománya. 1816-ban már három harang van, ezek a toronyban nyertek elhelyezést. A legnagyobb 5 mázsás és 7 kg-os, a középső 2 mázsa 25 kg, a legkisebb pedig 30 kg súlyú. A háborús sorsot a tóti harangok sem kerülték el. Helyükbe 1921-22-ben szereznek három új harangot. A legnagyobb H hangú és 272 kg, a középső D hangú és 152 kg, a kisharang pedig fis hangú és 67 kg. A II. világháborúban is elvittek egyet, s jelenleg csak két harang van.

Egyes feljegyzések részletesen felsorolják a templom belső felszerelését: kelyheket, cibóriumokat², ruhaneműket. Mindezzel a templom a kezdetektől fogva kellően el volt látva. Az akkori viszonyokhoz mérten szinte bőséges volt a felszerelés, melyet a győri káptalan egyes tagjai állandóan gyarapítottak, de a templom is biztosította ezek beszerzését.

Az 1086-ban tartott I. esztergomi zsinat kimondja, hogy egyházat nem szabad felszentelni, amíg az nem adja jövedelmét és földjét. Mindezek alapján a földesurak, mint kegyurak kötelessége volt a birtokain épült templomok jövedelméről gondoskodni. A káptalantóti egyházi kegyúr bőségesen gondoskodott a templom fenntartásáról, költségeinek fedezéséről. Kezdetben nem volt elkülönítve a templom és a plébános jövedelme és ebből meglehetősen sok zavar, pereskedés származott. Erre kitűnő példával szolgál a következő eset is: A kegyúr 1745-ben panasszal fordult a veszprémi püspökhöz és elmondta, hogy Thury Pál, tóti plébános különféle birtokjogi visszaélésekkel együtt a tóti templomnak adott 60 hold föld nagy részét jogtalanul a maga hasznára fordítja. Kifejti a káptalan, hogy régi feljegyzések szerint azért adták a 60 hold földet, hogy annak jövedelméből a templomot fenntartsák. A templom mégis elhanyagolt állapotban van, mert a plébános a maga hasznára fordítja a földeket. A sérelem lényege abban van, hogy Thury Pál a plébániához tartozó földekre házakat építtetett. Ugyan ebben az évben bíróilag betiltják az építkezéseket. A plébános azzal védekezett, hogy a földek a közút mellett fekszenek, mindenki keresztül-kasul jár rajtuk, hasznot alig hoznak, s remélte, hogy a káptalan elnézi és a házépítéseket a saját fenntartására megteheti. A káptalan más dűlőben ajánlott fel területeket az út mentiek helyett, de a plébános ezzel nem törődve súlyosan megsértette a káptalan földesúri jogait. Ezt az ügyet sikerült békésen lezárni, de ettől függetlenül 25 tanut hallgattak ki. Az emberek egy része úgy tudta, hogy 75 hold földje volt a templomnak, de ebből 30-at a plébánosnak engedtek át. Más tanuk 65, illetve 60 holdról tudnak, de ebből 30 a plébánosé, a többit bérbe adták. Egyesek úgy tudták, hogy a jövedelmet a templom szükségleteire fordították. Egy 1817-es feljegyzés szerint ebben az időben a plébánosi telkeken lakó zsellérek évi 3 forint bérleti díjat fizettek. Varga János egy időben pénz helyett évente 14-18 napi mezei munkát követelt. Mivel ezzel a megoldással is csak a problémák voltak, ezért 1820-tól újra pénzben, évi 6 forintban szabta meg a bérletet. 1944-ben a plébános 1-1 házhely után 7,78 pengőt, a templom pedig 3,36 pengő évi bért kapott. Ugyanabban az évben mind a 12 telek tulajdonjogát megvették a háztulajdonosok négyszögölenként 2 pengőért. Tehát pontosan 200 éven át szerepeltek a telkek a plébánia, illetve a templom jövedelmi forrásaiként. Egy 1745-ös feljegyzés szerint a templomnak 7 jobbágytelke van. Valamelyikhez rét is tartozik, amelyen 6 szekér szénát tudtak lekaszálni a hívek. A földek egy részét a plébánosok használják, de az arány nincs meghatározva. A templom fenntartását és kiadásait részben a föld jövedelmeiből, részben a hívek adományaiból fedezik. 1755-ben már pontosan meg tudták különböztetni a templom és a plébános jövedelmeit.

A káptalantóti iskola tanulói Káptalantótiból, Gyulakesziből, Kisapátiból, Badacsonytomajról és zömmel Nemesgulácsról jöttek.
Korábban a tanítási időn kívül is volt itt élet. Ifjúsági kemping működött (5 km-re a Balaton, volt rá igény). Éveken keresztül népzenei tábort szerveztek a Méta együttes vezetésével. Hosszú éveken keresztül a Balaton-felvidéki vándortábor egyik állomása volt itt.
1993. szeptember elsejével a katolikus egyház, a veszprémi Érsekség átvette az iskolát, tanáraikkal együtt. Tartalmas és színvonalas oktató-nevelő munka folyt az egyházi iskolában közel 11 évig. A gyereklétszám fokozatosan csökkent, ezért 2004-ben bevitte az Érsekség a gyerekeket, tanárokat Tapolcára. Azóta üresen áll az iskola.
Néhány évig volt nyári táboroztatás. Az utóbbi években azonban mindent megszűnt. Szép környezet, közel a Balaton, lehetne erdei iskolát létesíteni, ehhez is minden adott, nem hagyhattuk, hogy ez az értékes ingatlan az enyészeté legyen, ezért úgy döntöttünk hasznosítjuk. Szeretnénk itt táboroztatni katolikus iskoláink gyerekeit.
Jelenleg funkció nélkül üresen álló ingatlan átalakításával és felújításával kialakításra kerül a Szent György Ifjúsági Tábor, melyet a Szeminárium alapítvány vezet.
Az Alapítvány az összes keletkező turisztikai bevételét visszaforgatja a tábor működtetésére. Az érsekség és az Alapítvány is kiemelt feladatának tekinti az ifjúság nevelését, részükre programok szervezését, így fontos és szükséges egy mai kor követelményeit és turisztikai igényeit figyelembe vevő tábor kialakítása, kapcsolódó szolgáltatásokkal, részleges akadálymentesítéssel és egész éves vendégfogadás feltételeinek megteremtésével.
Az épületben 15 fő, sátorban 20 fő egyidejű fogadására alkalmas szálláshely kerül kialakításra új bútorokkal, mely 3 háló- 1 db akadálymentesített- mellett étkező- konyhával, közösségi helyiséggel, portával, zuhanyzókkal, mosdókkal várja a gyerekeket, turistákat. A meleg vizet napkollektorok és puffer tartály fogja biztosítani így óvjuk a környezetet és racionalizáljuk az energiafelhasználást.
A teljes körű felújítás mellett kapcsolódó szolgáltatások bevetése is megtörténik: túravezetések, kirándulások, kerékpárkölcsönzés, barlangtúra és bemutató, baranta foglalkozások stb.
A szolgáltatások egy része saját megvalósításban, más része pedig együttműködési megállapodások alapján történik.
A „Szent György Ifjúsági Tábor” megvalósításához pályázatot nyújtottunk be 2014 év januárjában 104/2013 (XI.14) VM rendelet alapján turisztikai tevékenység ösztönzéséhez a LEADER Helyi Akciócsoportok közreműködésével 2013-ban nyújtandó támogatások jogcímre, melyre megkaptuk ez évben a támogató határozatot, bruttó 30.040.948 Ft támogatási összegre.
Az elképzelésünk még 2015 évben meg is valósul, megkezdődött a munka melynek befejezésének határideje: 2015. május 31.